Nos mivel a hétvége elég érzelem dúsan telt ezért elmentem a pszichológusomhoz hogy, ki beszéljem magamból. Rég óta nem találkoztunk így kb. 3 órán keresztül turkált bennem. Elmeséltem neki a hétvégét meg azt is, hogy mit éreztem. Ő olyanmint egy pap bármit elmondhatok neki, nem bírál és nem mondhatja el senkinek. Egy időben azzal szórakoztam, hogy különböző beteg és perverz dolgot meséltem neki és jókat röhögtem magamban, hogy mennyire próbálja titkolni az undort és megvetést. Vicces. Elmondta, hogynem változott az állapotom vagy is stagnál vagyis még mindig hullámzó depresszióm van. Azon sem csodálkozott, hogy ennyire heves érzéseketváltottki nálam ez a Lány. Azt mndta érthető hiszen sem gyerek,sem tinédszer koromban senki sem fejezte ki a szeretetét felém ezért egy kis empátia, és egy kis vizuális vonzalom már elég ahhoz, hogy érzelmileg túlcsurduljak és kimondjam. Azt mondta mivel igazából nem volt szeretet kapcsolatom senkivel ezért van ez, hogy akár pár óra után is képes vagyok valakit megszeretni, ha látom, hogy tetszek neki s ha kedvell Azt mondta ez olyan mintha valaki nem iszik, így kevéstől is be tudd rúgni. Azt mondta nem szeretet még senki ezért vágyok a szeretetre. Azt mondta a kézségem megvan hozzá csak mivel eddig mindenki csak kihasznált és bántott ezért szarnak érzem magam. Szar vagyok. Lelki nyomorék. Azt mondta, hogy ezt szeretlek-ribancnak hívják viccesen. Az vagyok egy szeretlek-ribanc. Beteges vágyakozás a lelki szeretet után, ezáltal beteges viziók, képzelgések arról, hogy valakihez tartozik a beteg, van aki szereti és vele akar lenni. Egy fajta függőség. Általában szexuálisan nem ennyire elhamarkodott. Valami ilyesmit írt a könyv. Remek. Most már teljes csőd vagyok. Azt is mondt, hogy szoktató terápia kell hozzá. Valaki eljátsza, hogy szeret? Mintha kurváznék. Undoritó. Azt is mondta még a doki, hogy általában zaklatóvá válik aki nem kapja meg amit akar, akit kétségek közt hagynak. Velem nem így történt. Nekem már megmondták kerek-perec, hogy mi a helyzet. Kedves Te, sajnálom ha zaklattalak. Beteg vagyok. Soha nem leszek képes normális emberi, érzelmi kapcsolatra csak ha begyógyszereznek. Betépve leszek normális. Az agyamat minden féle szarral stimulálják, hogy ne legyen lelkem. Hogy ne legyen lelkem. Hogy ne szeressek. Fasza. Elékpzelem magam egy cirkuszban ahol egy ketrecben vagyok meztelenül. Valaki cigi csikket nyom el rajtam valaki, valaki leköp, valaki az arcomba tapos vagy hasba rúg, én mégis szeretni fogom. Mindenkit.
De a lényeg, ami nagyon fontos, hogy az az ember akinek a szeretlek-ribanc azt mondja, hogy szeretlek az az ember nem kevesebb, hanem több ezáltal mert a beteg paranoiás, és nagy hiánnyal rendelkezik mások iránti bizalom terén. Szóval talán mi tudjuk jól kik a szeretre méltó emberek. Kuncsaftok. Lélek-kurvázók. Aki csak felvisznek és elhagynak. Ó igen. Szeretlek-ribanc vagyok. És papírom is van róla. Hivatalosan is nyomorult a lelkem.
Egy újabb kiváló nap a halálra...
Viszhall!
Nos mivel a hétvége elég érzelem dúsan telt ezért elmentem a pszichológusomhoz hogy, ki beszéljem magamból. Rég óta nem találkoztunk így kb. 3 órán keresztül turkált bennem. Elmeséltem neki a hétvégét meg azt is, hogy mit éreztem. Ő olyanmint egy pap bármit elmondhatok neki, nem bírál és nem mondhatja el senkinek. Egy időben azzal szórakoztam, hogy különböző beteg és perverz dolgot meséltem neki és jókat röhögtem magamban, hogy mennyire próbálja titkolni az undort és megvetést. Vicces. Elmondta, hogynem változott az állapotom vagy is stagnál vagyis még mindig hullámzó depresszióm van. Azon sem csodálkozott, hogy ennyire heves érzéseketváltottki nálam ez a Lány. Azt mndta érthető hiszen sem gyerek,sem tinédszer koromban senki sem fejezte ki a szeretetét felém ezért egy kis empátia, és egy kis vizuális vonzalom már elég ahhoz, hogy érzelmileg túlcsurduljak és kimondjam. Azt mondta mivel igazából nem volt szeretet kapcsolatom senkivel ezért van ez, hogy akár pár óra után is képes vagyok valakit megszeretni, ha látom, hogy tetszek neki s ha kedvell Azt mondta ez olyan mintha valaki nem iszik, így kevéstől is be tudd rúgni. Azt mondta nem szeretet még senki ezért vágyok a szeretetre. Azt mondta a kézségem megvan hozzá csak mivel eddig mindenki csak kihasznált és bántott ezért szarnak érzem magam. Szar vagyok. Lelki nyomorék. Azt mondta, hogy ezt szeretlek-ribancnak hívják viccesen. Az vagyok egy szeretlek-ribanc. Beteges vágyakozás a lelki szeretet után, ezáltal beteges viziók, képzelgések arról, hogy valakihez tartozik a beteg, van aki szereti és vele akar lenni. Egy fajta függőség. Általában szexuálisan nem ennyire elhamarkodott. Valami ilyesmit írt a könyv. Remek. Most már teljes csőd vagyok. Azt is mondt, hogy szoktató terápia kell hozzá. Valaki eljátsza, hogy szeret? Mintha kurváznék. Undoritó. Azt is mondta még a doki, hogy általában zaklatóvá válik aki nem kapja meg amit akar, akit kétségek közt hagynak. Velem nem így történt. Nekem már megmondták kerek-perec, hogy mi a helyzet. Kedves Te, sajnálom ha zaklattalak. Beteg vagyok. Soha nem leszek képes normális emberi, érzelmi kapcsolatra csak ha begyógyszereznek. Betépve leszek normális. Az agyamat minden féle szarral stimulálják, hogy ne legyen lelkem. Hogy ne legyen lelkem. Hogy ne szeressek. Fasza. Elékpzelem magam egy cirkuszban ahol egy ketrecben vagyok meztelenül. Valaki cigi csikket nyom el rajtam valaki, valaki leköp, valaki az arcomba tapos vagy hasba rúg, én mégis szeretni fogom. Mindenkit.
De a lényeg, ami nagyon fontos, hogy az az ember akinek a szeretlek-ribanc azt mondja, hogy szeretlek az az ember nem kevesebb, hanem több ezáltal mert a beteg paranoiás, és nagy hiánnyal rendelkezik mások iránti bizalom terén. Szóval talán mi tudjuk jól kik a szeretre méltó emberek. Kuncsaftok. Lélek-kurvázók. Aki csak felvisznek és elhagynak. Ó igen. Szeretlek-ribanc vagyok. És papírom is van róla. Hivatalosan is nyomorult a lelkem.
Egy újabb kiváló nap a halálra...
Viszhall!
Címkék: -
Feed: Doktor DG blogja
Feed: Ehhez a blogbejegyzéshez érkezett hozzászólások
Ez a blog legújabb bejegyzése.
Előző: Bánatom hintaja Nélküled visszajött...